Jól esett látni, hogy a megbeszélt méretű kocsi rendben várt a
Déli- pályaudvaron és vonat következő, ülőhelyes kocsijának ajtajára
kikerült egyesületünk neve: "EGIS SE". Azt gondoltam, ezúttal stressz nélkül
megússzuk a vasúttal. Nem így lett.

Tegnapi ügyintézésemre a sztrájk alatt kényszerűen kialakult és megtartott szokásom szerint, de két brutál lakattal erősödve már pánik mentesen tekertem a Belváros felé. A mellékutak fél kerékig is érő havából kievickélve nedves, de nem latyakos főutakat találtam s néhol száraz bringautat is! Ezen felbuzdulva a nem túl sietős visszautamat a Népligeten át terveztem. Az Üllői útról átérve láttam, hogy jobb lesz a teljes szélességében tiszta autóútra menni. A Planetáriumon túl azért a poén kedvéért a képen látható módon megrekesztettem cseh remekemet a hóban. Utána a Könyves Kálmánon hajtottam a Kőbányai út felé s ekkor a Vajda Péter út közelében a kiépített bringaúton szembe jött egy tolólapátos kistraktor! Nem teketóriáztam: surranómban átvágtam a havon és örömmel mentem tovább az elkészült vájatban.

Számomra a legmegdöbbentőbb az egyirányú utcákba szemből való behajtásunk engedélyezése volt, mikor először olvastam a változásokról. Lehet köpködni, de nem értek vele egyet. Hamarosan a piroson is áthajtatnak minket, csak mert reprezentatív társaink arra is tojnak. Mindegy...

  Kerékpárosbarát munkahely 2009

  A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium által kiírt és az ernyõszervezetként mûködõ civil csoport, a Kerékpáros Magyarország Szövetség által kiértékelt Kerékpárosbarát település 2009 és Kerékpárosbarát munkahely 2009 címû pályázatok eredményhirdetésére és díjkiosztójára érkeztem december 22-én a KHEM klubtermébe Menthy Mariann és Rácz Gábor társaságában.

Rendszeresen megkapom egy-egy felindult írásom után, hogy mennyivel türelmesebbnek kéne lennem. Ezek az agyontolerálódott ismerőseim nyilván kárörvendően olvassák az alábbi esetet. Előzményéhez hozzá tartozik a korábban leírt átjáró átgondolatlan lezárása a Sárkánynál, a nap mint nap tapasztalható ön- és közveszélyes viselkedés autós, bringás és gyalogos részéről az utakon. Megrögzött bringaúthasználó vagyok, így egyre gyakrabban ugatnak le a nekünk, de az ő érdekükben is épített csíkról a csengővel figyelmeztetett, falkában erős gyalogosok. Készítettem egy képet, amin egy csaj áll és zavartalanul könyvet olvas a frissen elkészült úton a KöKi-nél. Esetenként a szülőcsatornába kívánnak vissza, máskor a járdára parancsolnak át, és vicces, de a bringautat is ajánlják nem túl udvariasan, ahol épp ők teszik lehetetlenné a haladást: gőzük sincs, hol mászkálnak! Mérhetetlen indulattal védik soha nem létező igazukat. Taxik parkolnak egymás mögött és mellett, leállósávként funkcionál a kitáblázott aszfalt vagy térkő felület, stb.

Egy hét után mexegtem az adott szavamat, mert ott volt dolgom, pont a túlon. Kevin persze pánikolt is az egyik liftben, amelyből most a Lakatos úton lévő nem működött. Nálunk ez lelki sérüléssel lett elintézve, de az a szerencsétlen öregasszony, aki Magdi anyussal ellentétben rendesen vérzett az esése után, tiszteletre méltó járó-kelő-lépcsőzők segítségére szorult és húszperces várakozás után a mentősökére. Bringámért sem mentem üres kézzel vissza a két BMX lecipelése után, mert egy bottal járó tanácstalan öregurat ragadtam karon. Sok jelvényre emléxem a zakóján: nem tudom, hogy partizán vagy R-go rajongó volt-e, csak azt, hogy a kerületi önkormányzatnál nem így kéne az emberek segítőkészségét tesztelni!

  Július utolsó hetén, mikor épp Zamárdiban süttettem a hasam, kaptam egy hívást. Vakok részére tandemekre gyűjt egy lelkes csapat. Közéleti szereplők addigra 6 fekete Schwinn-Csepel aluvázas gépet vásároltak, melyeket a gyártó bekerülési áron biztosított. Ők már ezekkel indulnak a kétnapos tókerülésre. Azonnal hívtam a szervezőt, hogy szívesen tekernék vak gyerekekkel váltásban, mert van egy Bike Buddy utánfutóm. A suliszünet és az idő rövidsége miatt e lehetőséget nem tudták igénybe venni, de augusztus első napján  reggel kamerák és fotósok kereszttüzében regisztrálás után nekiindultunk a 230 km-nek. Előző este (éjjel) a család hazavitele után Marsi Peti barátommal visszamenekültem a fővárosból: Székesfehérvárig vonatoztunk, hogy 1/4 2-kor a világosi magasparton bújjunk hálózsákjainkba.