Kőhalmi István 1943. február 8-án született tősgyökeres, kispesti református családban. Az érettségi után gépésztechnikusi oklevelet szerzett.

Az 1956 forradalom egy életre meghatározta gondolkodását, cselekedeteit. A függetlenség, a szabadság, a hazaszeretet, értékrendszerének alapjait képezte. A kádári diktatúra fizikai elszenvedője volt mint politikai elítélt, a 60 éves közepén. Az első szabad választásokat követően rehabilitálták, majd a köztársasági elnök 1956-os emlékérmet adományozott részére.
1985-ben részt vállal a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer ellenzőit tömörítő Nagymaros bizottság munkájában, - ezen keresztül - a magyar környezetvédő mozgalomban.

1993-ban többedmagával megalapítja a Városi Biciklizés Barátai Egyesületet (VBB), amelynek haláláig az elnöke volt. Az egyesület mára az ország legnagyobb kerékpáros szervezetévé vált több ezer taggal, nemzetközi kapcsolatokkal. Nevéhez kötődik a MÁV vonatain a kerékpárral való együtt utazás lehetősége, valamint a HÉV szerelvényein való kerékpárszállítás. Az egyesület alapítása óta a kezdeti 15-ről 150 km felettire nőtt a kiépített kerékpárutak hossza. Az egyesület tagjaival együtt részt vett, közel száz iskolát érintő VBB iskolaprogramjában, amelyben a kerékpározást mint a környezetbarát közlekedés legkézenfekvőbb módját népszerűsítette. Kitűnő kapcsolatokat ápolt több környezetvédő szervezettel (Védegylet, Greenpeace, KEROSZ, stb.). Véleményformáló volt a kerékpározást érintő kérdésekben. Mindig határozottan képviselte a kerékpáros társadalom érdekeit a kormányzati szervekkel, fővárosi, kerületi önkormányzatokkal, rendőrkapitányságokkal történő tárgyalásaikor.

A bicikli, számára a mindennapos közlekedési eszköz is volt, munkába, ügyet intézni is így járt. Élete is kerékpáron végződött, egy gerecsei túrázása során hívta magához a Jóisten április 23-án.

(ifj.) Kőhalmi István